Nemrégiben került kezemben Max Lucado:Ahogy szeretni érdemes c.könyve. Az író  számomra lenyűgöző módon  ír a szeretetről.A Korinthusi levélben található híres "szeretethimnusz" alapján beszél arról, hogy mi a mások iránti szeretetünk titka.Nem kevesebb mint az, hogy mi magunk Isten szeretetében élünk.

Karácsonyhoz közeledve e könyv nyomán írtam meg az alábbi kis írást, próbáltam meg összeszedni belőle, olyan gondolatokat, melyek most így adventben segíthetik a lelki ráhangolódást,felkészülést Jézus születésének ünnepére.

Feladhatta volna. Bármelyik lépésnél megállhatott volna. Az anyaméhre vetett egyetlen pillantás kedvét szeghette volna.

Kilenc hónap egy anyaméhben? A mennyben nincsenek hónapok. A mennyben nincs idő. Vagy jobban mondva minden idő a mennyé. Mi futunk ki az időből. A mi időnk olyan gyorsan repül, hogy másodpercekben mérjük.

Testet kellett ölteni. Világosságul kellett jönnie.

Amikor végül eljött, alig vette észre valaki. Betlehem nem tartott ünnepi felvonulást. A falu nem készített lakomát. Vagy legalább egy girlanddal díszíthették volna az istállót.

És az istálló. Nem újabb ok, hogy kihátráljon? Az istállók büdösek, porosak.

Ki fogja elvágni a köldökzsinórt? Talán József? Egy jelentéktelen helyről érkezett egyszerű ács? Nem akad Isten számára jobb apa? Egy tanult ember megfelelő felmenőkkel. Valaki, akinek van mit felmutatnia.

Jézus feladhatta volna. Képzeljük el, milyen nagy változáson kellett átmennie, milyen távolságot kellett megtennie.

A szeretet megteszi ezt a távolságot...és Krisztus a határtalan örökkévalóságból eljött az idő korlátai közé, hogy egy legyen közülünk.

Feladhatta volna. Bármelyik lépésnél megállhatott volna.

Megállhatott volna, amikor látta, hogy milyen kicsi lesz a keze, milyen halk lesz a hangja, milyen éhes lesz a gyomra. A bűzös istálló levegőjéből való első szippantásnál, a hideg szellő első fuvallatára. Amikor először súrolta le térdét, először kóstolta meg a megégett lepényt, megfordulhatott volna, elmehetett volna.

Amikor a názáreti házuk földpadlóját meglátta. Amikor József házimunkával bízta meg.

Amikor iskolatársai elszundítottak a Tóra, az ő Tórája olvasása közben. Amikor a szomszéd hiába vette szájára az Atya nevét. Amikor a lusta gazda Istent hibáztatta a sovány termésért. Jézus minden esetben kimondhatta volna:Elég!Ebből elég! Hazamegyek. Mégsem tette.

Nem tette, mert Ő a szeretet. És „a szeretet... mindent eltűr” Eltűrte a távolságot, az ellenállást.

Miért? Mert az emberek iránti szeretete nagyobb volt, mint az út fájdalma.

Azért jött, hogy megmentsen, mert halottak voltunk bűneinkben. Ezért jött, mert szeret.

Ezért volt hajlandó megtenni a köztünk lévő távolságot.

Isten valódi szeretetet kínál nekünk. Szeretete- ha engedjük- betölt és olyan szeretettel ajándékoz meg, amelyet érdemes továbbadni.

„Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket” (1János 4,19