Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az időt az embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted...
Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak Kegyelmet kérek Tőled,
hogy a nékem adott időben
azt tegyem, amit Te akarsz.
(Michel Quist)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.