Amikor kimegyünk a temetőbe Halottak napján, hogy elhunyt szeretteinkre emlékezzünk, sokan gondolunk ilyenkor arra, hogy milyen jó lenne velük újra találkozni. Újra átölelni őket, talán még szorosabban és erősebben mint amikor itt jártak közöttünk: a boldog viszontlátás örömével.
Milyen jó, hogy nem a halálé az utolsó szó.
Valamikor titkos kijáratokat építettek a házakra, hogy támadás esetén el tudjanak menekülni. Egy ősi spanyol misszióállomáson San Diegóban van egy olyan kijárat, amely egy forráshoz vezet, és rajta keresztül mindenki megmenekült. Krisztus feltámadása azt jelenti számunkra, hogy sírunknak két nyílása van, az egyik, amelyen eltemetnek a sírba, a másik, amelyen át kijövünk a sírból, és egyenesen Isten trónjához érkezünk.
”Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is , él, és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (Jn11:25-26)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.