A vadlibák csoportosan, V alakban szállnak. Repülés közben szárnycsapásaikkal mozgásban tartják a levegőt, s annak felhajtóereje segíti a soron következő libát a repülésben, így lehetséges, hogy csoportosan 71%-kal (!) hosszabb utat tesznek meg, mintha csak egyetlen pár liba repülne.
A Gyülekezeted segít abban, hogy hosszabb utat tegyél meg. Közös cél: az üdvösség!
Ne hagyd, hogy a Gonosz elhitesse veled, hogy egyedül könnyebb! Szolgálni sem lehet magányosan, pedig a „világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”. Legyen annyi eszed, mint a vadlibáknak! Hiszen ők tudják, hogy ha egy is kirepül a sorból, azonnal lelassul, mert nem fogja segíteni a levegő emelő hatása, amit a többi liba szárnycsapásai biztosítottak számára. Ha bánat ér, elcsüggedsz, Te se állj ki a közösségből, hanem kérd a segítségüket! Így szárnyalhatsz újra a többiekkel az Úr Jézus levegőjében".
Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. Te miért erőlködsz? Miért nem veszed észre, hogy nincs áldás az életeden, és így visszahúzod a többieket is? Hiszen nem a helyeden vagy!
A vadlibák repülés közben cserélnek helyet, mi észre sem vesszük. Engedd az Úrnak, hogy Ő mutassa meg a helyed és a feladatod! Akkor bírni fogod, hiszen Ő ad erőt is hozzá. Lehet, hogy nem látványos a munkád, de szükség van a szolgálatodra, és neked is kell a szolgálat. Ne akard elfoglalni más helyét! Ne erőlködj még akkor is, amikor nyilvánvaló, hogy elfáradtál! Lásd meg, és fordulj az Úrhoz!
Repülésük közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy elsőket erőfeszítéseikben bíztassák. Szeresd az embertársaidat, és ne kritizálj, ítélgess! Hátráltatod az élen haladókat a törvényesedéseiddel. Az élő Isten kezében van az ítélkezés joga, bízd azt Őrá! (Jak. 4,12)
Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, és addig együtt maradnak, amíg vagy meggyógyul, vagy elpusztul, azután visszatérnek a közösségükhöz. Olykor egy másik közösséggel repülnek együtt mindaddig, amíg el nem érik a sajátjukat. Nem csak akkor kell templomba menni, amikor neked tetsző ember szolgál. Az Úrtól kérj lelki táplálékot, és Tőle fogadd is el! Legyen benned együttérzés, segíts átjutni a másiknak a nehéz időkön! Imádkozz, imádkozz, imádkozz! És add át életed vezetését az Úrnak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Siposné Szabó Ildikó 2007.08.24. 13:29:18
(Márai Sándor: Füves könyv)
Mikor elolvastam, már sokadszorra, ezt az írást, elgondolkodtam a libák repülésközbeni állandó(?) helyzetén és eszembe jutott a fenti Márai idézet. Azt hiszem, érdemes arra is gondolni, hogy repülés közben ne felejtsünk el visszanézni, milyen tájakat hagyunk magunk mögött, és hogy magáért a repülésért repülünk, vagy tartunk is valahová.
További jó munkát kívánok!
Siposné Szabó Ildikó