Egyszer egy férfi, amikor Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora c. festményét szemlélte – jó alaposan megfigyelve a képen ábrázolt Jézust és a tanítványokat – a következő kérdést tette fel: Hol van Júdás? Barátunk, egy nagy, kampós orrú , gonosz tekintetű embert keresett a festményen, aki valahol hátul dörzsölgeti a kezét.
Nos, abban az időben , amikor Leonardo a képet festette (1495), valóban bátor döntés lehetett a részéről, hogy Júdás az Úr Jézushoz közel ( Krisztustól balra a harmadik) kapjon helyet.
Júdást ugyanis az asztal végén, Krisztustól és a többi tanítványtól távol szokták ábrázolni. Lásd például nálunk az orosházi evangélikus templomban. A bármily avatatlan szemlélő is rögtön „kiszúrja”, hogy ki a sötét alak a képen , vagy Jézus szavait idézve felismerhető rögtön :"Egy közületek ördög." (Jn 6,70)
Megjegyzem: az Úrvacsorakor fel sem merek nézni, no nem csak bűnbánat miatt, hanem Júdás ijesztő tekintete, ábrázolása miatt is. Tényleg annyira sötét alak, mármint a képen is, ráadásul előtte az asztalon egy kés hever, mely Jézus felé mutat, jaj......!
Lehet, hogy Leonardonak volt igaza, amikor Júdást ennyire közel ábrázolta Jézushoz? Leonardo is azt gondolhatta, hogy Júdás első ránézésre egy szimpatikus, kedves ábrázatú ember volt?
Miét is ne? Megbíztak benne, hiszen a tanítványok kasszáját is rábízták.
Aggódott a szegényekért is? Hm.... Egy nő pazarló tettét látva, így szól: "Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?" (Jn 12:5) Gondja volt a szegényekre? Nem, a Biblia azt mondja, hogy: "De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. (Jn 12,6)
Mindenesetre a tanítványok megbíztak benne. Amikor Jézus azt mondta, hogy "Közületek egy elárul engem.", a tanítványok nem mondták ezt: "Ja persze, tudjuk kiről beszél. Az a sötét,kampós orrú alak." Melyikük gondolt egyértelműen Júdásra? Egyikük sem, mert ezt kérdezték: "Talán csak nem én vagyok az, Uram?" (Mt 26:22)
A téma kapcsán eszembe jutott a következő ige: „az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”(1Sám 16,7) Egy külsőre, a tanítványok szemében is szimpatikus Júdás, de miféle szívállapottal.
Úgy vélem, hogy a művészetben oly népszerű Júdás ábrázolás, azért olyan sötét, sokszor ijesztő, mert a „belső embert” akarták így megjeleníteni a művészek. Talán...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.