Az emberi társadalom egyik nagy problémája ma a pszichikai betegségek sokfélesége és járványszerű terjedése. Írásunkban - mintegy vázlatosan - azt szeretnénk körüljárni, hogy milyen gyakorlati tanácsokat ad a Biblia ősi bölcsessége lelki egészségünk megőrzése érdekében.
Vallási meggyőződéstől függetlenül mindenki számára hasznos lehet felfedezni, megismerni azokat az egyszerű, de mély értelmű bibliai igéket, amelyek a lelki egészség kérdésével kapcsolatosak.
Bevezetésként egy újszövetségi iratból, János III. leveléből idézem a levél címzettjéhez, Gájushoz intézett apostoli jókívánságot: "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek." (1. vers)
Udvariassági formula, hogy jó egészséget kívánunk egymásnak. Ez az apostoli üdvözlet ráirányítja a figyelmünket arra, hogy valójában egyformán fontosnak kell tekintenünk a lelki és a testi egészséget, amelyek egyébként szorosan össze is függnek egymással. Manapság mind többen kezdenek - divatos szóhasználattal élve - "egészségtudatos módon" élni, de ezt az irányzatot nem jellemzi, hogy a lelki egészség megőrzésére is komoly figyelmet fordítson. Pedig ennek is megvannak a maga törvényei.
A következő, alapvető kívánalom Prédikátor könyvében olvasható:
"Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel." (4,6)
A lelki egészség egyik legfőbb kívánalma, hogy a munka és a nyugalom ritmusa megfelelő legyen az életünkben. Jól figyeljük meg a bibliai igében szereplő szót: "nyugalom". Nem azt mondja, hogy pihenés vagy szórakozás, hanem azt, hogy nyugalom. (A héber szövegben a nahat szó szerepel.) A fizikai pihenés, vagy a szórakozással való kikapcsolódás nem helyettesítheti a nyugalmat.

Nyugalmon belső megnyugvást értsünk, a velünk történtek és a körülöttünk zajló események feldolgozását a lelkünkben. Ez belső békét és elrendeződést eredményez, s ezzel együtt új erőt, friss jó kedvet ad a további munkához, küzdelmekhez. Ilyen nyugalomra leginkább csak a külső körülmények forgatagából kilépve, csendben, zavartalanságban lehet eljutni. Csendben tud az ember igazán, mélyen és összeszedetten gondolkodni, s a lelkében rendet teremteni. Sokan mintha menekülnének a csendtől, ami gyakran egyfajta tudatalatti menekülés az önmagunkkal, a saját dolgainkkal való szembesüléstől.

Sok ember nem szeret - kicsit sem, nagyritkán sem - egyedül lenni önmagával. A lelki egészséghez pedig éppúgy szükséges az időnkénti csend és a magunkkal, magunkban maradás, mint az emberi közösség és a tevékenység. A természet csendje a legfelüdítőbb, és a legjobb segítség a belső elcsituláshoz, elgondolkodáshoz. Eszembe jut, hogyan sóhajtott fel egyszer az öcsém egy szép panoráma láttán: "Hát itt, azt hiszem, csak jó gondolatai lehetnek az embernek!"
Elkeserítő, amikor valaki rádiót vagy zenét bömböltet kint a természetben is. Nemcsak azért, mert elveszi az oly értékes csöndet másoktól, hanem azért is, mert ő maga még itt sem fedezi fel és élvezi a csend áldását. Jellemző, hogy az idézett bibliai ige szembeállítja az "egy teljes marok nyugalommal" kívánatos állapotát a "nagy munkát lelki gyötrelemmel" kifejezéssel, azaz a fizikai túlfeszítettséggel és a lelki zaklatottsággal.
A bibliai tanács lényege tehát, hogy a napi és heti nyugalmunkat, a hajszából kimenthető, elcsendesedésre alkalmas kis időnket ne áldozzuk fel azért, hogy egy marok helyett kettővel szerezzünk az élet javaiból, mert ez csak túlfeszített idegeket, lelki aggodalmat szül.
Minőségi romlás áll be a gondolkodásunkban, ha a lelki nyugalom időszakait nélkülözve belső rendezetlenséggel és feszültséggel kell együtt élnünk.
Márpedig mély igazság rejlik a következő igében is:
"Amint az ember magában gondolkodik - olyan ő, az ő." (Példabeszédek 23,7)
Személyiségünk értékét az határozza meg, hogyan zajlanak bennünk a belső gondolkodási folyamatok, amelyek végül a döntéseinkhez vezetnek. Az a kérdés, mennyire egyenesek, lelkiismeretesek ezek, vagyis mennyire tudunk rendet tenni saját magunkban.
Rögtön felvetődik a következő kérdés: Hogyan teremtsen rendet magában az ember, hogy eljusson az említett belső nyugalomhoz? Hogyan kell egyáltalán hozzáfogni ehhez? Kétségtelen ugyanis, hogy az önmagunkról való gondolkodásnak, a belső töprengésnek is vannak buktatói. Tény, hogy míg egyesek szinte menekülnek a gondolkodástól, mások sokat gyötrődnek az énjükkel, nehezen tudják eldönteni, kik is ők igazán, mit is akarnak valójában. Hitelesen jeleníti meg Weöres Sándor egyik versében az efféle vívódást, amikor az ember már szinte önmagát, a józan eszét veszíti el tépelődésében, és az eredmény nem a nyugalom, a kitisztulás, hanem a zavar, a sötétség és a feszültség növekedése:

"Kínok árnyékaiból, kínok árnyékaiból szólok hozzád Istenem. Kín mar, sújt, temet, józan eszemet vak veszélyben, láncos mélyben ne hagyd elveszítenem. Senki sem tör káromra, senki sem tör káromra, bensőm fordul ellenem. Örök vihar ront, nincs egy biztos pont Se mögöttem, se fölöttem, dög pusztít a lelkemen." (Részlet a Zsoltár c. versből)

Az önmagunkkal való túlzott foglalkozás és a megkeseredés elkerülése érdekében fontos tudatosítanunk azt, hogy sok minden felmerül gondolatainkban és érzésvilágunkban, amivel nem kötelező azonosítanunk magunkat. Nem kell kétségbeesnünk amiatt, ha meglepetésszerűen és olykor egészen agresszíven is, furcsa, az igazi énünk számára idegen gondolatok, érzések bukkannak fel bennünk. Sok minden felszínre jöhet az emberi elme vagy szív "mély, sötét kútjából", amelyet Jeremiás próféta így jellemez: "Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az, kicsoda ismerhetné?" (17,9)
Pál apostol is arról ír a római keresztényeknek, hogy foglyul ejthetik az embert olyan gondolatok, amelyekkel igazából nem is ért egyet. Ennek következtében aztán nem azt tesszük, amit akarunk, hanem sokszor éppen azt, amit valójában gyűlölünk. (A Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetében találkozunk ezekkel a gondolatokkal.) A belső rendteremtés azt jelenti, hogy megtanuljuk a válogatást a bennünk felszínre törő gondolatok és érzések között.

Vegyük kezünkbe a saját lelkivilágunk gyeplőit, azaz tudjunk egyes gondolatokat és érzéseket visszautasítani, másokkal pedig szóba állni. Az ilyen belső választások hatalmával jó irányba fordítható, kedvezően alakítható a személyiség. Nem szabad azonban elfelejteni egy pillanatra sem, hogy nem olyan könnyen bír az ember saját magával, mert a tisztánlátásával és az akaratával is baj van.
Ezért folyamodik például Dávid az egyik zsoltárában Isten segítségéért ezzel a mélyről jövő, őszinte és nagyon pontosan megfogalmazott kéréssel:
"Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!" (51. zsoltár, 12) Ezt az imafohászt mindenki elmondhatja, aki - akár csak bizonytalan hittel, csak valamilyen erőtlen hitkezdeménnyel is - úgy érzi, hogy Isten segítségéért kell folyamodnia.
Mindenesetre fontos, hogy elkezdjük és rendszeresítsük a beszélgetést a saját fejünkkel, tanuljuk, gyakoroljuk a belső rendteremtést. A közmondások és a népies mondások rendszerint nagyon okosak, reálisak, mint például az a kifejezés is, hogy az ember "beszél a saját fejével". Dávid egyik zsoltárában megörökítette, miként küzdött értelmével a belőle feltörő, a csüggesztő körülményekre tekintő, hitetlenségre csalogató érzéseivel szemben:
"Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyughatatlankodsz bennem? Bízzál Istenben! Még hálát adok majd én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek." (42. zsoltár, 12)
Mindenképpen meg kell előzni a depressziót. Ha a saját gondolataiból és érzéseiből összeállt borzasztó labirintusba kerül az ember, nagyon nehéz megtalálni a kivezető utat.
Egy elme- és idegápoló ismerősöm praxisa során sok verset gyűjtött össze depressziós betegeitől. Egyszer megmutatott nekem néhányat ezek közül. Úgy gondolom, a következő pár sor mindennél többet elárul arról, hogy mi a depreszszió:

"Fogam közé szorult a hangom Sötétben matató árny a lelkem. Indák tekeregnek rám orvul, Gyökerek kötik gúzsba lábamat. Ki akarom ásni ezt a paréjt, Tátongó sebek szakadnak fel. Gyomlálok kifulladva, Temetetlen gödrök mélyülnek. Zuhanok..."

A reménytelenségnek és a kiúttalanságnak az a mély pokla, amit ez a vers is felvillant előttünk, tudatosítsa bennünk, hogy a lelki egészségünkkel igenis törődnünk kell! Nem szabad kockáztatni, hogy addig feszüljenek a belső problémáink, míg végül a depresszió súlyos betegségébe taszítanak.
Befejezésül egy olyan bibliai igét idézek, amelyet különösen kedvelek, mert szemléletes és erőteljes módon biztat belső útjaink tudatos, rendszeres és folyamatos egyengetésére:

"Szemeid előre nézzenek, szemöldökeid egyenest magad elé irányuljanak!
Egyengesd el lábad ösvényeit, és útjaid mindenkor állhatatosak legyenek!
Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el lábadat a gonosztól!" (Példabeszédek 4,25-27)

Tégy rendet magadban - mondja ez az ige -, egyengesd el lábad ösvényét, azaz fontold meg, válaszd ki azt az utat, amelyet követni akarsz, valódi önmagad egyetértésével. Azután haladj egyenesen, állhatatosan ezen az úton, ne hagyd magad elbizonytalanítani, se belső hangulatok és aggodalmaskodások, se mások befolyása, se külső körülmények által. Valahogy így működik az egészséges lélek.

VANKÓ ZSUZSA

 

(Forrás:http://www.nyitott_szemmel.extra.hu)